2011. október 25., kedd

Mert ezt most akarom (?!) /Szubjektív vélemény, első felindulásból/

Margaux Fragoso


Itt és most (először és nem utoljára) elnézést kérek mindenkitől, aki ezt esetleg olvasná. Mentségemül szolgáljon, hogy még sosem írtam blogot. Továbbá nagyon nehezen alkotok egységes egészet gondolataim kuszaságából. Soha nem hittem volna, hogy blogot kezdek írni, pláne nem ilyen céllal. De ez a könyv és ez a történet... Na igen, most megint elnézést kellene kérnem,  figyelmeztetem a becses olvasót, hogy szemben állok a többségi véleménnyel-és mint említettem: nem tudok fogalmazni. Mégis muszáj kiírnom magamból. Mit kell még idefirkálnom, mielőtt belekezdenék? Ja igen... SPOILERVESZÉLY!




*Kezdjük azzal, hogy a borító:  gyönyörű! Figyelembe véve a történetet, amelyet önmagában őriz, már-már illetlenül szép. Ez a színvilág olyan.... Mást ígér, mint amit kapsz. Sebaj, minden bizonnyal Margaux (innentől Margó!) színes képzeletvilágát vetíti elő számunkra.
*Aztán :  Csak mert láttam, hogy ilyeneket is szoktak írni, hát én is idebiggyesztem: kellemes a betűméret, nem találtam értelmetlen mondatszerkezetet, és csupán elvétve leltem helyesírási hibára. (Ez pedig - figyelembe véve legutóbbi élményeimet- nagy szó!)
*Ismertető a hátsó borítón: (részlet) "A szexuális visszaélések később kezdődtek, és végül fokozatosan eljutottak a 'születésnapi ajándéknak' nevezett aktusig." Hát nem! Mármint fel nem fogom, hogy miért ezt ragadta ki belőle az, aki az ismertetőt kigondolta.  Az a bizonyos "születésnapi ajándék" nem a klasszikus értelemben vett aktus volt. S nem innen számolható a kapcsolat bűnös voltának kezdete sem. Már jóval előbb lesz tiltott minősítésű a kapcsolat-viszont csak jóval később kerül sor az aktusra. De "nevezzem nevén a gyereket". A kiragadott mondat az orális szexre utal. Csakhogy (legalábbis számomra) már tiltott volt a kislány lába közé nyúlás, a meztelenségre biztatás, a csókok is. Semmivel nem kevésbé rosszak, mint az említett "ajándék". Főleg nem úgy, ahogy a szerző leírta. Az igazi aktusra "csak" 8 évvel később (Margó akkor 16) kerül sor...... Na és most csapongani kezdek, újfent elnézést kérek!

Ha csak a tényekről hallanék, úgymint: "Képzeld! Hallottad?! Az az állat 52 évesen megrontott egy 8 éves kislányt!" hát istenuccse a legválogatottabb középkori kínzásoknak vetném alá a gazembert. De itt valami egész másról van szó. Most vagy a fordítás ferdített ennyit a leíró-visszaemlékező részeken, vagy velem van baj. Sokszor (nagyon sokszor!) kellett eszembe vésnem, hogy a női (igen: NŐI) szereplőnk egy gyerek! Az általa használt szavak, gesztusok; viselkedése és gondolatai egy felnőtt nőé voltak. Aki igenis élvezi ezeket a játékokat. Jó, tudom: a pedofil személyiségek befolyásoló hatása.... Nekem mégis olyan érzésem volt, hogy csak azért írja bele néha-néha, hogy neki mindez nem esett jól, mert ezt muszáj volt beletenni. Nem értem. Hallottam már többször is bántalmazott gyerekekről. Azokon is látszott, hogy valami történt-történik velük.
De Margó nem akkor kezd el hányni, amikor Peter zaklatja; épp ellenkezőleg! Elméletben (hisz leírja!), amikor eltiltják a férfitól már tudja, hogy amit tesznek az nem jó. Elméletben már nem érzi jól magát abban a házban (már átadta az "ajándékot"). Gyakorlatilag ekkor kezd leépülni, ekkor kezd hányni és lefogyni, sírni...
Visszatér és folytatódik minden, mintha mi sem történt volna. S lám csak: Peternek "látomása" lesz, rájön, hogy amit Margóval tesz az bűn. Persze, eddig is tudta, hogy gyerekkel nem tehetne ilyet-de most arra jön rá, hogy MARGÓVAL nem teheti. Beteg ember-beteg lélekkel. Vissza akarja adni a (most már 14 éves) lány gyerekkorát.

Idézet:
"-Hadd magyarázzam meg! Az életnek különböző fázisai vannak. Mint a létra fokai. Előbb babákkal játszó gyerek vagy. Aztán a fiúk után érdeklődő kiskamasz. Aztán kamasz, aki fiúkkal jár, ilyesmi. De nálad ezek a fázisok kimaradtak. Vissza kell mennünk, és ki kell javítanunk a létra fokait. Ehhez minden szexet abba kell hagynunk. Azonnali leszokás kell. A szerelmünk ezentúl csak tiszta és spirituális természetű lehet. Az apád leszek.
-Eddig is olyan voltál, mint az apám.
-Úgy értem, olyan apa, aki nem szexel veled........."

Margó ekkor még "szűz". Peter pedig nem akar többé olyat tőle, ami tiltott lenne. Na most kezdődik a dilemmám!
Azért ekkor már nem kisgyerek! 14 éves, kitűnő tanuló. Jó eszű, gyors felfogású-bár álmodozó. Lehetne mondani, hogy félt attól, hogy elveszíti Petert, az egyetlen "támaszát". De Peter nem küldte el! Nem azt mondta, hogy soha többé nem találkozhatnak! Amit eddig tett, az megbocsáthatatlan. De (az én szememben legalábbis) ettől a ponttól kezdve Margó tehet arról, hogy további 8 éven át úgy élt-ahogy. Szinte megerőszakolta Peter elhatározását. Két éven át próbálkozik, hisztizik, mire 16 évesen a férfi minden tiltakozása ellenére kikényszeríti az aktus létrejöttével való próbálkozást. (Miközben azt ecseteli nekünk, hogy mennyire nem vágyik a férfi érintésére.) Peter ekkor már 60 éves, erősen legyengült egészségi állapotban. Sokszor próbálkoznak (Margó "babaluka" bezár...) míg végül a lány kerül felülre és "sikerül". Hangsúlyozom: Itt már 16 éves. Ő akarja. Érzelmileg zsarolja Petert....

Nem fogok kitérni a szülőkre, vagy Peter "családjára", sem a környezet felelősségére. Rövid leszek:
Szégyenlem, de nem tudom sajnálni a szerzőt. Az első pillanattól kezdve úgy "beszélteti" gyermek-önmagát, mint egy felnőtt nőt. És most nem azt hiányoltam, hogy nyafogjon! De azok a szófordulatok, az a fogalmazás, amit a 8-9-10 éves önmaga szájába adott, nem tudták velem elhitetni, hogy ő áldozat lenne. Mondtam: ha csak a tényekkel szembesültem volna....

ui: mielőtt valaki a szememre hányná, hogy nem tudom miről beszélek: van két fiam. FIÚK. Ma már (mint ez köztudott) ez sem garantálja, hogy biztonságban vannak a pedofiloktól. Nem akarom felmenteni Peter Currant, csak elmondtam, hogy szerintem nem csak Ő tehet az esetről. Ennyi. Lehet megkövezni.

6 megjegyzés:

  1. Megértem az érzéseidet a könyvvel kapcsolatban, én is valami ilyesmit éreztem, de valahogy mégis úgy gondolom, hogy Margó is beteg, és nem csak Peter tette őt azzá, alapból nincs valami rendben vele. Engem is zavart, hogy nagyon felnőttes, szépelgő, és hogy sokkal érettebb gondolatokat ad a kislány szájába. Biztos nehéz az embernek a régi saját magáról írni, felnőttként megfogalmazni mit érzett sok évvel azelőtt.

    VálaszTörlés
  2. Gonosz leszek/vagyok. Gondolom sokan átolvasták a kéziratot kiadás előtt. Valaki csak szólt neki, hogy nem életszerű a kislánykori énének a leírása. Mégis megjelent-így. Ebből én azt szűröm le, hogy Ő valóban ilyen volt, ezért ragaszkodott az így leírt mondatokhoz. Vagy...

    Ami azt illeti, ha nem tudja felnőttként megfogalmazni, hogy mit érzett; nem emlékszik arra, hogy mit gondolt... Akkor ne írjon belőle könyvet. Vagy csak simán írassa meg mással. Számomra hiteltelen lett így a mű. Random jellegű "nem akartam, nem örültem, viszolyogtam" mondatok, ellentétes cselekedetekkel. Ha nem írta volna bele ezeket, sokkal jobban el tudtam volna fogadni. Talán még sajnálni is tudtam volna. De így?!
    Most nagyon kíváncsi lettem Natasha történetére. Úgy tudom ő is írt egy könyvet...

    VálaszTörlés
  3. Teljesen igazad van abban, hogy nem hitelesek a nemei... és szerintem itt nem is az a számít, hogy sajnáljuk Margót, ő szerintem nem sajnálja mind a mai napig, ami vele történt, mert akkor és ott Peter azt adta meg neki, amire vágyott, ami kellett neki....
    A viszojgások, az én ezt nem akarom beszúrások szerintem kiadói/szerkesztői beleszólások, mégse mondhatja azt egy pedofilia áldozata, hogy nem váltott ki belőle ez az egész semmilyen rossz érzést...

    VálaszTörlés
  4. Igen, ő is írt, illetve íratott egy könyvet, nekem 3 csillagot ért meg, ha gondolod olvasd el az értékelésem róla. :)

    VálaszTörlés
  5. @Lilith: Hasonló gondolatom támadt nekem is. "mert ezt muszáj volt beletenni." Mindenesetre örülök, hogy nem maradtam egyedül a véleményemmel! :)

    @Ketket: Már megyek is, megkeresem!

    VálaszTörlés
  6. Ketket: elolvastam az értékelésedet. Elbizonytalanodtam. Azt hiszem, jobb ha nem olvasom el, és maradok a "puszta tények" ismereténél. Láttam a hsz-eknél, hogy szóba került a pénz is. Nem sajnálom tőle. Ha ismereteim nem csalnak, Natasha örökölte a házat is, amelyben fogoly volt. Nem adta el, hanem ott él. (?) Ebben nem vagyok biztos. De ha így van, ez tipikus példája a Stockholm-szindrómának.

    VálaszTörlés